A Szimbiózis Kortárs Ékszer Kiállítás pályázatának nemzetközi mezőnyéből a zsűri kiválasztotta és kiállításra méltónak ítélte az IdőCsipesz című ékszeremet.
A kiállítás helye és ideje:
Kortárs Építészeti Központ: 1111 Budapest, Bartók Béla út 10-12.
Megnyitó: 2018. szeptember 21, péntek, 16:00 óra.
Nyitva 2018. szeptember 23, vasárnap 17:00 óráig.
 
A kiállítás mottója:
Szimbiózis
“Viselem. Meghatároz.
Meghatároz. Viselem.
 
És nemsokára elérkezünk oda is, amikortól nincs értelme a másik élül beszélni önmagunkról.”  Ferencz Mónika

IdőCsipesz
Az Időcsipesz ötlete a kalodából, ebből a középkori büntetőeszközből származik. A kaloda eredetileg fából készült, kétfelé nyíló lapja közé a bűnös kezét, lábát vagy nyakát zárták be. A XXI. századi nagyvárosi életformára rímelve az eredeti fa alapanyag helyett beton lett a kalodaékszer fő alkotóeleme.  A betonhoz társított fogalmak -súlyos, nehéz- szintén azt az érzetet erősítik, hogy ékszerként való alkalmazása rendellenes, problematikus, nem általános.
Nincs időm. Nem érek rá. Sietek.
A mindennapi rohanó, nyüzsgő nagyvásori életünk leggyakoribb mondatai. Nincs időnk. Nem érünk rá. Sietünk. Erre hangoljuk az életünk, ehhez igazítunk mindent.
Idő. Idő. Idő.
Lerázunk és igyekszünk távol tartani magunktól mindent, ami időveszteséget okoz, ami odafigyelést és  törődést igényel. A hatékonyság jegyében csak a legegyszerűbb, leggyorsabb megoldásokat fogadjuk el.
Ennek megfelelően használjuk az ékszereinket is. Kiválasztjuk, felvesszük, viseljük, egész nap kapcsolatban vagyunk vele de ritkán tudatosul bennünk ez a kapcsolat.  Nincs időnk vele foglalkozni. A nap végén levesszük és semmilyen érzésünk nem tapad hozzá. Függetlenek vagyunk tőle.
Az IdőCsipesz olyan nagyméretű ékszer, amelyet a mérete miatt nem praktikus viselet. Nem simul bele a mindennapos életvitelünkbe. És pontosan ez a célja: a saját figyelmünk felkeltése.
Meghatározza, befolyásolja az életvitelünket, lelassítja a tevékenységeinket miközben élményeket, érzéseket kapcsolunk hozzá.
Minden mozdulatnál számolni kell a méretével, mozgásával. Folyamatos odafigyelést igényel és ezzel  érzéseket vált ki a viselőjéből. Mindezek révén állandóan tudatában vagyunk az ékszerünknek, foglalkozunk vele és mindeközben kicsit lelassulunk. Törődést, odafigyelést igényel és legfőképpen időt kell rászánni, nem lehet róla elfeledkezni. Az IdőCsipeszt viselve nem lehet kapkodni, sietni. Időt csipeszelhetünk vele magunkra. Lassú és átgondolt mozdulatokat igényel amely büntetésként is felfogható a rohanó, türelmetlen személyiségek számára. Érzéseket -akár bosszúságot akár rácsodálkozást- vált ki viselőjéből és biztos, hogy a nap végén nem vagyunk közömbösek iránta, érzünk valamit amikor levesszük magunkról. Minden nap egy-egy újabb élmény, emlék rakódik rá és ezen pillanatok súlyával is egyre nehezebbé és egyre fontosabbá válik az ékszer.
Az ékszer és viselőjének így kialakuló szimbiotikus kapcsolata mindkét fél számára előnyös. Az ékszert viselő személy a lelassult, nyugodt életmódot és az önmagára való figyelés élményét nyeri, miközben az IdőCsipesz egyre több emlékkel, érzéssel kapcsolódik hozzánk, egyre nő a fontossága és egyszerű tárgyból emléktárrá válik.